“Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.”

Soli Deo Gloria = Egyedül Istené a dicsőség!

„Inkább milliószor vesszen el ez a világ, minthogy Isten dicsősége a legcsekélyebb módon is csorbát szenvedjen.” Kálvin János

A Soli Deo Gloria elv volt Kálvin számára a legelső és a leglényegesebb, mivel nyomatékosan kifejezi, hogy minden dicsőség egyedül Istennek jár, az emberek (pápa, szentek, Mária stb.) dicsőítésének kizárásával.

(Mint ismeretes a katolikusok a római egyház fejét a pápát, Péter apostol jogutódjának, Krisztus földi helytartójának, és csalatkozhatatlannak tartják és mellesleg „szentatyának” szólítják.)

Kálvin számára a kiinduló pont Isten kijelentése,  a Szentírás és a cél Isten dicsősége, a Soli Deo Gloria.

Kálvin megtéréséről így írt: „Olyan keményen szíven ütött a pápaság pogánysága, hogy alig tudtam magamat ebből a mélységből kirángatni.  Isten mégis a fiatalságom ellenére annyira megkeményedett szívemet váratlanul megtérésre vonta…  Az igazi kegyesség jó ízével betöltekezve, olyan féltékenységre gyulladtam, hogy a tanultságban én is tegyek előrehaladást, hogy ezért maradék óráimat erre fordítottam.” A Soli Deo Gloria elvvel a protestánsok vallják, hogy Istenen kívül senki sem méltó a dicsőítésre: sem Mária, sem a katolikus szentek és boldogok, sem a szentek ereklyéi, sem a pápák nem méltóak arra a dicsőítésre, amelyet a katolikus egyháztól  ma is kapnak. A protestánsok vallják, hogy az embereket nem szabad tetteikért dicsőíteni, magasztalni, hanem egyedül Istennek kell adni a dicsőséget, aki a teremtője,  megváltója  és megszentelője az embereknek.

***

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” 

(1János 1,9)

***

Az emberi élet CÉLJA a földön egyedül Isten dicsőségének szolgálata.

***
“Azért vagyunk a világon, hogy a kegyelem által megvilágosíttatva, életünkkel és halálunkkal az Úr Jézust dicsőitsük, azután pedig örökre Vele együtt legyünk.”

(Kálvin János)
***

„Ezért szeretett testvéreim legyetek szilárdak, rendíthetetlenek.

Buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában,

hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”

1Korinthus 15,58

***

Az emberi élet célja a földön egyedül Isten dicsőségének szolgálata. Isten minden hívő gyermeke, azért van a világon, hogy Isten dicsőségére éljen, és a világ az ő élete által áldást nyerjen.

A hívő ember Krisztus megváltó halálának és feltámadásának minden áldásában részesedik.
Mert, aki ma bűnbocsánatra, áldásra, békességre, nyugalomra, biztonságra és üdvösségre vágyik, az egyszerűen nem élhet Jézus Krisztus nélkül, mert ezeket csak Ő adhatja meg!

A kétezer éves keresztyénség története alatt hitelt érdemlően bizonyított tény az, hogy
ahol az Úr Jézus Krisztust ismerik, szeretik és szeretve követik, ott megoldás van,
békesség van, biztonság van, áldás van, mert ott mennyei ÉLET van.

Ott mindvégig megmaradnak a hitben, a Krisztuskövetésben, ott hűségesen kitartanak a próbák, a szenvedések között is, mert ahol Ő jelen van, ott Isten országa van jelen.
Mert ahol az Úr Jézus Krisztus jelen van, ott Isten országának békessége és boldogsága van jelen.

Legyen számunkra mindig erőforrás az, hogy nekünk a halálon is győztes, feltámadott Királyunk van. Erre a mindhalálig tartó Krisztuskövetésre hív minket a mi Istenünk.

Engedjük, hogy Szentlelke és Szent Igéje által formálja az életünket akaratának megfelelően.
Akik már vele élik életüket, naponta hálás szívvel rácsodálkozhatnak Isten hatalmára, nagyságára, tökéletességére, békességére, szeretetére, áldásaira, biztonságot adó jelenlétére.

Az Anyaszentegyház Isten Szentlelke által vezérelten küldetését betöltve válik igazi lelki közösséggé, lelki otthonná, lelki bölcsővé.
Ahol a hívők egyek a Krisztusban és együtt részesülnek a sákramentumokban.
Mint lelki család őszintén együtt tudnak sírni és örülni.
Krisztusban boldogan élhetnek egyetértésben, testvéri közösségben, szeretetben, békességben.
Mert ez az Egyház Urának akarata, amely számukra jó, szép, kedves és gyönyörűséges, ahol krisztusi módon gyakorolhatják a kölcsönös tiszteletadást, megbecsülést, bocsánatkérést és megbocsátást.

„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!” (Zsoltárok 133:1-3)

Trencsényi László

református lelkész